Kritika Tollár Mónika A lemez két oldala című képzeletszínházáról, és Pál Feri Végre értjük egymást! című előadásáról

A lemez két oldala című képzeletszínházi előadást a Marczibányi Téri Művelődési Központban láthattuk viszont. Az A és B oldalt ezúttal Szandtner Anna és Szamosi Zsófia szólaltatták meg. A hangszedő tű botladozását Pál Feri gondolatai hozták szinkronba.

Forrás: Tollár Mónika, fénykép: Dala Gábor

Tollár Mónika neve a színházi szakmában nem ismeretlen. Sokoldalú tehetség, aki nem csupán színpadi rendezőként, hanem producerként is bemutatkozott. Jelenleg saját produkciós irodája élén egyengeti különleges alkotásai életét. Képzeletszínházi előadása Janikovszky Éva A lemez két oldala című kötetére épül, amely tulajdonképpen egy tanulságos daloskönyv hétköznapi konfliktusainkról. Híven a posztmodern stílusirányzat műfaji áteresztőképességéhez, a színházélményt ez alkalommal is tudományos nézőpont egészítette ki.

“Ami akkor megragadott, továbbra is határozott erénye a rendezői koncepciónak: jó érzékkel tapint rá emberi kapcsolataink mindennapi dialektikájára. Már maga a képzeletszínház besorolás magában hordoz egyfajta paradoxont. Ám, ahogyan a valóság kategóriái is a fantáziából erednek, esetünkben is hamar kiderült, hogy itt bizony nem puszta képzelődésbe, ellenkezőleg komoly élethelyzetekbe kapcsolódtunk be.”

Forrás: Tollár Mónika, fénykép: Dala Gábor

A vándorelőadás szereplői között ritkán találkozhattunk ugyanazokkal a színészekkel az elmúlt tíz év során. 2023-ban egyébként eltérő tematikus keretben részese lehettem az élménynek. Ami akkor megragadott, továbbra is határozott erénye a rendezői koncepciónak: jó érzékkel tapint rá emberi kapcsolataink mindennapi dialektikájára. Már maga a képzeletszínház besorolás magában hordoz egyfajta paradoxont. Ám, ahogyan a valóság kategóriái is a fantáziából erednek, esetünkben is hamar kiderült, hogy itt bizony nem puszta képzelődésbe, ellenkezőleg, komoly élethelyzetekbe kapcsolódtunk be.

Forrás: Tollár Mónika, fénykép: Dala Gábor

Az előzőleg látott verzióban ezt kevéssé direkten érzékeltette a rendező, ezúttal viszont Szamosi Zsófia és Szandtner Anna öltözéke első pillantásra felerősítette a szemben állást. A két színművész egy sötét, illetve világos árnyalatú estélyiben foglalt helyet a színpadon. Szamosi csúcspontokon kirobbanó szituációs játékát Szandtner kimértebb karakterértelmezése ellensúlyozta. A váratlan helyzetváltoztatások, a kiemelkedő mimika további ellenpontozást adtak. A kettejük által előadott – mindannyiunk számára ismert – lélektani epizódok rávilágítottak, hogy a sötét és világos nem pusztán egymás ellentétei, hanem átmenetek egymásba: azaz esetünkben a rendetlenség miatt zsörtölődő anyából a kutakodó anyós előtt hirtelen újból gyermek lesz.

“Súrlódásaink mögött, mint kódolt üzenet, éppen a vonzás bújik meg. Ahogyan az Egyik nem létezhet a Másik nélkül, és fordítva, a teljességhez szükségünk van egymásra. Az est végén nem gördült le a függöny, melyet hatásos szimbólumként is értelmezhetünk: remélhetjük, a jövőben mi sem engedünk függönyt magunk és a velünk szemben álló közé, helyette közelebb lépünk embertársunkhoz, több empátiával és megértéssel.”

Forrás: Tollár Mónika, fénykép: Dala Gábor

Meghallgattuk mindkét oldalt, de a hangszedő tű közben mindig megakadt. Felismerhettük ugyan, hogy az igazság szükségszerűen ellentéteket hordoz magában, ezek feloldására viszont csak ezután tehettünk kísérletet a Végre értjük egymást! című előadás alatt. Korábbi alkalommal a tudományos nézőpontot a generációkutatás eredményei szolgáltatták. Ezúttal ez a szerep a pszichológiára hárult. Pál Feri, az ismert római katolikus pap, jelen helyzetben mentálhigiénés szakemberként emberléptékű előadásmódjával helyre igazította az elakadást. Sajátos humorával megdolgoztatta a rekeszizmainkat is, bár sajnálatos módon ez nem volt elegendő a kalóriák elégetésére, melyeket a Marczi kávézó házi süteményeivel vittünk be. Összességében objektív értékű összefoglalójával Feri megteremtette az A és B oldal szintézisét:

Súrlódásaink mögött, mint kódolt üzenet, éppen a vonzás bújik meg. Ahogyan az Egyik nem létezhet a Másik nélkül, és fordítva, a teljességhez szükségünk van egymásra. A harmadik felvonás végén nem gördült le a függöny, melyet hatásos szimbólumként is értelmezhetünk: remélhetjük, a jövőben mi sem engedünk függönyt magunk és a velünk szemben álló közé, helyette közelebb lépünk embertársunkhoz, több empátiával és megértéssel.

Egy vájt fülű színházrajongó